Orvosi rendelők, kezelők, kórházak, kórtermek, műtők fertőtlenítése akár biológiai szennyezettség méréssel

Kórházak, kórtermek, kezelők, műtők alapvető higiéniai követelménye a tiszta és steril környezet. Az ózon aktív oxigénes sterilizáló hatása és alkalmazásának hatékonysága sok esetben felülmúlja a vegyszerekét és nagy előnye, hogy nem hagy hátra semmilyen káros vegyszermaradványt.

Az ózonos fertőtlenítés egy hatékony fertőtlenítő megoldás

Alkalmazása egyszerű, és rendkívül gyorsan eléri a kívánt hatást. Szívesen alkalmazzák az ózonfertőtlenítést kórházakban, orvosi rendelőkben, hogy megakadályozzák a fertőzések továbbterjedését.

Az ózonos fertőtlenítés előnyei a hagyományos fertőtlenítő eljárásokkal szemben

Az ózon aktív oxigénjének fertőtlenítő hatása egy időben kiterjed a helység minden részére, a felületekre valamint a helyiségben lévő eszközökre is. Hatékonyságára jellemző, hogy alkalmazásával elérhetők a helység olyan részei is, amelyek a hagyományos fertőtlenítési eljárással nem, vagy csak nagyon körülményesen. Az ózonos fertőtlenítés rövidebb idő alatt elvégezhető mint a hagyományos fertőtlenítő eljárással.

Az ózonos fertőtlenítő eljárás alkalmazása kifejezetten hatékony és ezért ajánlott:

Fogorvosi kezelőkben, fogászati implantációs laborokban, általános (háziorvosi rendelőkben), egészségügyi tanácsadókban, bőrgyógyászati rendelőkben, nőgyógyászati praxisokban, tüdőgondozó intézményekben, sebészeteken, mozgásszervi rehabilitációs intézetekben illetve mindezek váróiban. 

A felsoroltakon kívül az eljárás biztonsággal alkalmazható minden olyan helyszínen ahol a maximális higiénia alapkövetelmény.

A kezelés hatékonyságát akár biológiai méréssel is igazoljuk. 

A mérésről itt olvashat bővebben>>

Tanulmány

GÁZHALMAZÁLLAPOTÚ ÓZON HASZNÁLATA METICILLINREZISZTENS STAPHYLOCOCCUS AUREUS (MRSA) FELSZÁMOLÁSÁRA EGY MRSA-HORDOZÓ KÓRHÁZI ALKALMAZOTT OTTHONI KÖRNYEZETÉBEN.


Egy ekcémában szenvedő intenzív osztályos ápolót visszatérően kezeltek MRSA hordozójaként. Mivel a baktériumtenyészet mindig pozitív maradt az MRSA tekintetében, ezért átvizsgálták az otthonát is. A környezeti minták 34%-a tartalmazott MRSA-t. Gyermekei és házimacskája mentes volt az MRSA-tól. A házat gázhalmazállapotú ózonnal fertőtlenítették. Az azt követő tenyészetek negatívak lettek az MRSA-ra. A fertőtlenítés mintegy kétezer euróba (kb. 620.000 forint) került. 

A legtöbb országban az MRSA elterjedten jelen van a kórházakban. Hollandiában az MRSA előfordulási gyakoriságát a jelenlegi szinten, azaz az összes kimutatott Staphylococcus aureus esetnek valamivel kevesebb, mint 1%-a alatt kívánják tartani. Mivel a kórházi dolgozók kezei fontos átviteli útvonalai az MRSA-nak, ezért az MRSA-hordozó betegekkel érintkező dolgozóktól rendszeresen vesznek baktériumtenyészetet. Az MRSA-t hordozó alkalmazottakat többféle módon kezelik, mupirocin tartalmú orrkenőcstől kezdve klór-hexidines tisztításon át a szájon át adott antimikrobiális szerekig. A felszámolás sikertelensége nagyon gyakran másik rizikófaktorhoz köthető (pl. ekcéma, sérült bőrfelület), de előfordul sikeres felszámolás utáni újrafertőződés is. Az MRSA kórházon kívüli előfordulásának egyik lehetséges forrása az otthoni környezet, ideértve a családtagokat, háziállatokat és a bútorzati felületeket is. A tanulmány készítői nem találkoztak olyan szakirodalommal, amelyben az otthont, illetve a bútorokat ózonnal fertőtlenítették volna, holott azt gyakran használják ipari fertőtlenítőként, de ritkán vizsgálják lehetséges orvosi alkalmazásait. E tanulmány a gázhalmazállapotú ózonnak az MRSA felszámolására történt sikeres alkalmazását mutatja be otthoni környezetben egy olyan beteg esetében, aki ekcémában szenvedő ápolóként sorozatosan – a kezelések ellenére – újrafertőződött.

Esettanulmány

2001 decemberében egy gyermekintenzív osztályon fekvő páciens esetében a baktériumtenyészet váratlanul MRSA-pozitív lett (164-es típus). Az E-teszt alapján a baktériumtörzs fogékony volt a tetraciklinre (minimális gátló koncentráció [MIC] 0,094 mg/l); trimetoprim-szulfametoxazolra (MIC 0,75 + 14,25 mg/l); vankomicinre (MIC 1,5 mg/l); rifampinra (MIC < 0,016 mg/l) és linezolidra (MIC 0,75 mg/l); valamint a diffúziós próba során a mupirocinra is. Az E-teszt alapján a törzs ellenálló volt az oxacillinnel (MIC 24 mg/l); és az eritromicinnel (MIC 16 mg/l) szemben; valamint a diffúziós próba során klindamicinre is (szétválasztott ellenállás). A kórterem többi betegét és a pácienssel kapcsolatba került dolgozókat is szűrték MRSA-ra. Az intézményben a baktériumtenyészeti szűrési eljárás minimálisan kiterjed az orrnyálkahártya, a torok nyálkahártya és a gátszakasz vattatamponos mintavételére, míg ekcémás és bőrsérüléses egyéneknél a bőr vattatamponos mintavételére is. Két másik beteg és két ápoló hordozta ugyanazt az MRSA törzset. Nyolc hét után az összes hordozó beteget gyógyultnak nyilvánították, míg az egyik ápolónak több tenyészete is negatív lett MRSA-ra.

A másik ápolótól vett további orrnyálkahártya- és bőrsérülés-minták továbbra is pozitív eredményt mutattak az MRSA tekintetében (ábra). Neki állandó ekcémás megbetegedése volt, változó intenzitással, amit különböző kenőcsökkel kezeltek. Az MRSA felszámolását megkezdték (ábra). Az intézményben ezt a fajta eljárást akkor alkalmazzák, amikor az ekcéma nyugodt periódusban van. Az MRSA felszámolásának megkezdése utáni első baktériumtenyészet negatív lett, de későbbi tenyészetek ismét kimutatták a jelenlétét. Három további anti-MRSA kezelést írtak elő. Az antimikrobiális szereket öt kezelési fázisban alkalmazták, az alábbiak szerint (mindegyik kezelés időtartama hét nap volt): az első és harmadik fázis során mupirocin orrkenőcsöt, klórhexidines tisztítást és vankomicint (6 óránként 250 mg szájon át) alkalmaztak; a második során szintén mupirocin orrkenőcsöt, klórhexidines tisztítást és vankomicint (6 óránként 250 mg szájon át), kiegészítve rifampinnal (100 mg naponta egyszer, szájon át) és doxiciklinnel (100 mg naponta egyszer szájon át); a negyedik és ötödik fázisban mupirocin orrkenőcsöt, klórhexidines tisztítást és vankomicint (6 óránként 250 mg szájon át), kiegészítve doxiciklinnel (100 mg naponta egyszer szájon át) és linezoliddal (600 mg szájon át 12 óránként).

Miután az ápoló folyamatos MRSA hordozó maradt, másfajta kezelésre volt szükség. A kolléganő depressziós lett, mivel felmerült a foglalkozásától való eltanácsolása is, emiatt antidepresszánsokkal kezelték. A negyedik fázis utáni háromhetes baktériumtenyészeti eredmények negatívak lettek és 2002 októberében visszatérhetett munkájához. Egy hónappal később azonban a tenyészeti szűrések ismét pozitívak lettek az MRSA-ra nézve. Mindegyik kimutatott MRSA ugyanazt a fogékonysági tulajdonságot hordozta, mint amit az index páciensnél, a többi páciensnél, illetve a másik ápolónál azonosítottak. Felmerült a lehetősége az otthoni újrafertőződésnek, ezért két héttel később elvégezték az otthoni környezeti szűrést. Harminckét helyről vettek mintát a házon belül, amelyekhez mannit só tartalmú agar táptalajt használtak 2 mg/l oxacillinnel. Emellett vattatamponos mintavétel történt a két gyeremekénél is (torok, gátszakasz, bőr). A házban vett minták 34%-a (11 db) hordozott MRSA-t. A gyerekek és a házimacska mentesek voltak az MRSA-tól.

ÁBRA: Baktériumtenyészeti eredmények a meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) hordozó ápolónő esetében 2001 decembere és 2005 szeptembere között




Egy ózonos fertőtlenítéssel foglalkozó céget kértek meg a ház fertőtlenítésére. A cég azt javasolta, hogy a szőnyegeket, kanapét és a függönyöket dobják ki, majd a ház minden helyiségében gázhalmazállapotú ózont használtak. A helyiségeket egyenként fertőtlenítették. A fémtárgyakat a kezelés idejére másik helyiségben helyezték el. Egy ózongenerátort és ventillátorokat helyeztek el a házban az ózon keringetésére, mivel az nehezebb a levegőnél. A generátor hozzávetőleg 35 g ózont állított elő 10 óra alatt, és 24 óra használat után helyezték át másik helyiségbe. Az ózonkoncentrációt 12 ppm-re becsülték, de pontosan nem mérték. A fertőtlenítés ideje alatt minden helyiséget hermetikusan lezártak, majd a kezelés után azonnal átszellőztették. Az ápolónő, a két gyerek és a macska egy hétig rokonoknál tartózkodott. Ezután az ápolónő újabb kezelést kapott, majd két nappal a ház fertőtlenítése után több mintát vettek a házból és az ápolónőtől is. Mindegyik negatív eredményt hozott, így 2003 áprilisában újból munkába állhatott. 2004 áprilisáig havonta történt vattatamponos mintavétel az orrnyálkahártyából, torok nyálkahártyából, gátszakaszból, valamint a sérült bőrfelületekről, majd 2005 szeptemberében lezajlott még egy mintavétel. Minden baktériumtenyészet negatívnak bizonyult MRSA-ra. A fertőtlenítés költsége összesen kétezer euró volt (kb. 620.000 forint – ebből hozzávetőleg 450.000 forintnyi összeg volt a fertőtlenítést végző cég díja, és mintegy 170.000 forint a lecserélt berendezési tárgyak költsége, amit a kórház fizetett).

TÁBLÁZAT: Otthoni környezetben történt mintavételek baktériumtenyészeti eredményei az ózonos fertőtlenítés előtt


Összefoglalás:

Az MRSA-t nehéz megsemmisíteni ekcémás hordozó esetén, különösen, ha az ekcéma a kézen van jelen. Az MRSA továbbterjedésének fokozott kockázata van, mivel a kézről nagy számban hullanak le bőrlemezkék. Ha az ekcéma enyhébb fázisban van, de a kezelési terápiák nem használnak, akkor nagy valószínűséggel a családtagok, háziállatok vagy az otthoni környezet az oka az újrafertőződésnek. Jelen esetben az utóbbi tűnt a legkézenfekvőbbnek, mivel mind a gyermekek, mind a macska mentes volt az MRSA-tól. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Staphylococcus baktériumok mintegy hathetes időszakot is képesek voltak túlélni az otthoni környezetben (ábra). Kutatások azt mutatják, hogy néhány esetben a kimutatott MRSA képes több mint öt hétig fennmaradni porban vagy szintetikus anyagokban. A környezetben végzett MRSA-mentesítést körültekintően kell megszervezni, a helyiségek és a bútorok fertőtlenítésének módszerét a körülményeket figyelembe véve kell megtervezni. A széles körben használt kórházi fertőtlenítőszerek, mint például az etanol, a kloridok, valamint más, ritkábban használt fertőtlenítőszerek is, mint a fenolok, a kvaterner ammóniumvegyületek, nem megfelelőek az otthoni, illetve a bútorzaton való használathoz.

Mindössze két fellelhető tanulmány foglalkozik makacs hordozónak bizonyult egészségügyi dolgozók otthonainak MRSA-mentesítésével. Az egyikben az Allen és társai (vállalkozás) általános tisztítószereket használt a fa-, fém- és műanyag felületek alapos tisztításához, míg a bútorszövetekhez gőztisztítót. 

A másik esetben Masterton és társai (vállalkozás) az egész házat alaposan átporszívózta és a felületeken nedves tisztítást alkalmazott. Mindkét esetben kicserélték a bútorok egy részét és a kórházi dolgozót együtt kezelték az MRSA-hordozó családtaggal. Mindannyian MRSA-mentessé váltak.

Az ózont gyakran használják fertőtlenítésre a gyógyszer- és az élelmiszeriparban, valamint víz és szennyezett ruhák tisztítására. Lehetőséget nyújt tűzesetek után a kellemetlen égett szag megszüntetésére. Azonban, csak nagyon kevés tanulmány foglalkozik az ózon lehetséges orvosi használatával, mert mérgezőnek minősül, légzésvédelmi eszközök szükségesek a vele dolgozóknak. Az ózon oxidálja a baktériumok sejtfalát és a citoplazmatikus membrán, valamint a gombák is egyaránt érzékenyek rá. A mikroorganizmusok inaktiválásához szükséges dózis-hatás az alábbi sorrendben jelentkezik (alacsonytól a magasabb dózis felé): Gram-negatív baktériumok, vegetatív Gram-pozitív baktériumok, élesztőgombák, penészgombák, Bacillus spórák. Az MRSA elpusztításához szükséges ózonkoncentráció magasabbnak tűnik, mint ami a meticillinérzékeny Staphylococcus aureus elpusztításához szükséges. Berrington és Pedler vizsgálta a gázhalmazállapotú ózon MRSA-ra gyakorolt hatását kórházi környezetben. Kimutatták, hogy a helyiségeknek nem minden része vált MRSA-mentessé, emiatt azt a következtetést vonták le, hogy a módszer nem alkalmas fertőtlenítésre. Ők azonban mindössze 4-7 órán keresztül működtették a generátort. A korábbi példában bemutatott, mentesítést végző cég tapasztalata alapján és a kedvezőbb eredmények tükrében azonban elmondható, hogy a generátort célszerű minimum 10 órán keresztül használni, más ventillációs eszközökkel együtt, hogy az ózon megfelelő módon cirkuláljon. A kiegészítő eszközökre azért van szükség, hogy a gáz egyenletesen terjedjen szét, mivel az ózon nehezebb, mint a levegő. Minden helyiséget szorosan le kell szigetelni, megakadályozva az ózon elillanását. A fertőtlenítés után tenyésztés céljából mintát kell venni. A fertőtlenítés ideje alatt mindenkinek el kell hagynia a helyiségeket, az MRSA-hordozó egyedeket pedig kezelni kell az újrafertőződés megelőzése érdekében.

Ha a lehetőségeket nézzük az MRSA mentesítésre akkor egyik szempont a költéghatékonyság lehet. Az ózonnal történt tisztítás és fertőtlenítés költsége kétezer euró (620.000 forint) volt.  Allennek és társainak és a Masterton és Társai cégek esetében a tisztítás, mosás és bútorcsere költsége mintegy háromezer eurót (930.000 forint) tett ki.

Összegzésként megállapítható, hogy a környezeti szűrés elengedhetetlen a makacs MRSA hordozás vizsgálatakor, még akkor is, ha más rizikófaktor (pl. ekcéma) is jelen van. Továbbá bemutattunk egy sikeres példát gáz halmazállapotú ózonnal történt MRSA mentesítésre erősen szennyezett háztartási környezetben.


IRODALOM:

1. Tiemersma EW, Bronzwaer SL, Lyytikainen O, et al. Methicillin-resistant
Staphylococcus aureus in Europe, 1999-2002. Emerg Infect Dis 2004; 10:
1627-1634.

2. Berrington AW, Pedler SJ. Investigation of gaseous ozone for MRSA
decontamination of hospital side-rooms. J Hosp Infect 1998; 40:61-65.

3. Cardoso CC, Fiorini JE, Ferriera LR, Gurjao JW, Amaral LA. Disinfection
of hospital laundry using ozone: microbiological evaluation. Infect Con-
trol Hosp Epidemiol 2000; 21:248.

4. Yamayoshi T, Tatsumi N. Microbicidal effects of ozone solution on meth-
icillin-resistant Staphylococcus aureus. Drugs Exp Clin Res 1993; 19:59-64.

5. Moore G, Griffith C, Peters A. Bactericidal properties of ozone and its
potential application as a terminal disinfectant. J Food Prot 2000; 63:1100-1106.

6. Li CS, Wang YC. Surface germicidal effects of ozone for microorganisms.
AIHA (Fairfax, VA) 2003; 64:533-537.

7. Neely AN, Maley MP. Survival of enterococci and staphylococci on hos-
pital fabrics and plastic. J Clin Microbiol 2000; 38:724-726.

8. Wagenvoort JH, Penders RJ. Long-term in-vitro survival of an epidemic
MRSA phage-group III-29 strain. J Hosp Infect 1997; 35:322-325.

9. Allen KD, Anson JJ, Parsons LA, Frost NG. Staff carriage of methicillin-
resistant Staphylococcus aureus (EMRSA 15) and the home environment:
a case report. J Hosp Infect 1997; 35:307-311.

10. Masterton RG, Coia JE, Notman AW, Kempton-Smith L, Cookson BD.
Refractory methicillin-resistant Staphylococcus aureus carriage associated 
with contamination of the home environment. J Hosp Infect 1995; 29: 318-319.